StartupChime

Indul A Mac-em és mondhatjuk, h hülye voltam, mert nem kapcsoltam ki a hangot lekapcsolás előtt, de ugyan már. S arról sem én tehetek, h nem működik a startupsound.prefpane. Ez egy design döntés, ami 30 éve még talán rendben volt, de most csak idegesít, s szégyenlem, ha bárki meghallja, hogy 2010-ben egy gép ilyen idegesítő hanggal indul. Soha, de soha nem akarom hallani ezt a hangot. Se az okokat, hogy ez miért volt jó döntés régen. Kifogások ezek csak mind. Induljon el csendben a gép és kész. Legyen kellemes élmény a munkaeszközöm indulása, s a mostani startupchime nem az. A rosseb egye meg.

Fészbuk

Sajnálom, hogy nem fényképeztem le, amikor a facebook ezzel a kérdéssel indult: "Do you speak Magyar?" Azóta rájött, hog szpíkelem a magyart és kihagyja ezt a kérdést - de ez az úgymond lokalizálási probléma csak az első, amivel a facebook-on szembesülsz.

Ismerősök - a facebook erről szól (gondolnánk).

Klikkelj a bal felső facebook linkre, akkor ugyanazt kapod, mintha a kezdőlapra klikkeltél volna jobb oldalt. Na ez esetben bal oldalt lent van egy ismerősök link. Az itt elérhető linken persze nem láthatod meg az ismerőseid. Nem. Itt csak javaslatok vannak, meg vissza nem igazolt emberek. Van egy gomb fent, ismerősök kezelése szövegezéssel, de ha már egyszer bal oldalt a menüben van nemrég frissített, meg állapotfrissítések, miért nincs ott az összes ismerős link? Mert az csak az adatlapról menve található meg bal oldalon.

A bal oldalon folyamatosan változik a menü, s ugyanaz véletlenül sem érhető el konzisztensen ugyanúgy, hanem egyszer külön ablakban látom az összes ismerőst, egyszer listában. Amikor először akartam látni az összes ismerősöm, h kikeressek közülük egyet hát eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy hiába hiszem, hogy ismerősök címszóval az ismerőseim látom, még jópár klikk kell ahhoz, h megtaláljam, akit keresek.

Ettől még a facebook tarol és terjed és mindenki isteníti - hiába a divat a használhatóságot simán képes sajnos lenyomni. Semmi interface design vonzata nincs, de a jelenséget szépen elemzi a south park idevágó része.

Ikonok

Az ikonkészítés komoly mesterség, aminek régebben megadták a módját rendesen, betartva a szabályokat. Megnézem a képernyő alját és kétféle világot látok:

• vannak szép, szabályos ikonok: a levelezőnek egy baromi nagy bélyeg, egy nagy földgömb a térképnek, egy olló a képkivágónak, egy ecset a festőnek, kis postitek a sticky-knek. Örömmel nézem. Ilyeneket tervezni amúgy sok idő és a management ezeket az időket szereti levágni, pedig a végeredmény szép tőle
• aztán van az új, hatékony és gyors világ: Photoshop egy PS, outlook egy O, word egy W - az ember persze megtanulja és megszokja, ui a dolgok tanulhatóak, csak nem mindegy mennyi idő alatt.

Bár a kiemelt példa első körben Mac-Win párbajnak tűnik, de nem az. Inkább a hatékony, spórolós és a tervezett okos közötti különbségek. Pl:

Most komolyan - ugyan mit jelent az, hogy X? Előbb jutna róla eszemben egy röntgenfelvétel, mint az, amire az adott applikáció való. A jó példa a Numbers táblázatos grafikonja nem sokkal jobb? De. Ugyanez a W-re. Persze megszoktuk hosszú évek alatt, hogy windowsos könyezetben ez a word. De mondjuk jóanyámnak fogalma sincs ezen asszociációról, s nem csodálom, ha nem jön rá. Miközebn ő írni akar. Na ha meglát egy tintásüveget vsz előbb jön le neki az agyi kapcsolat, h hova kell klikkelni.

S mondhattam volna az összes adobe terméket, akik a design szabályokkal szemben csak kezdőbetűkkel játszanak: PS, DW, FL, BR, AI, ID - viccesen gagyi. Az viszont bosszantó, amikor nekem, mint deignernek ezen kell managerekkel vitázni, hogy hiába lát a világban sok szart az attól még szar és nem követendő példa.

Kerek egész alma

A kiharapott alma logója ellenére a Mac az esetek nagy százalékában ropant kerek egészet alkot. Sokan panaszkodnak, hogy ilyen-olyan funkció (magyarul fícsör) hiányzik, meg ez még multitaskot sem tud, amannak a kontext menüjében nincs benne az új word doksi, nincsenek rá mindenféle szoftverek, ésatöbbi ésatöbbi.

Pedig éppen ez benne a lényeg: kerek, egész - renedesen kitalált. A kitaláláskor a részeket még az egészhez is csiszolják. Nézzünk néhány példát:

• Mac kontextus függő menü. A Macen szemben a PC-vel nem épül be minden szar a kontext menübe. Egy átlag ember addig jut csak, hogy hiányolja. Aztán megnézel egy PC-t és azt látod, hogy a fél éves windowsod kontext menüje vagy fél percig várat magára. Lassú, mint a dög: persze benne van minden, a rendszer nyitott, de tetű lassú és oda az élmény. Na még a régi Macintoshom, amire már mindenféle szoftver fel van telepítve, annak is villámgyors maradt a kontext menüje, mert a rendszer zárt
• lemerülés. A Mac képernyő, winchester, meg néhény alap dolog működésének a customizélése (testre szabás angolul) erősen korlátozott. Na már megint egy bosszantó dolog. Egy windowson vagy egy linuxon minent beállíthatsz kedvedre. Ja, cserébe a Mac baromi sokáig bírja töltés nélkül. Persze nem csak a customizáláson múlik ez - kell hozzá hardver, meg sokminden más, de a végeredmény egy kerek egész
• animálás. A Mac ugye az ablakokat animálva rakja ide-oda, az egész mozgás finom és szép. Ugyanígy az iphone vagy ipad forgása is gyors. Ezt persze az összes okostelefon lenyúlta, meg az animált ablakmozgatást is lenyúlta a PC - nem nagy dolog. A különbség csak annyi, hogy a Mac mindig gyors. Hardver szinten fel van készülve erre az ablakmozgatásra vagy képernyőforgatásra és soha nem akad meg. Na ettől jó. Amelyik ui megakad, akár csak egy pillanatra is, onnantól az emberek utálni fogják a csilli villi animációkat, mert élmény és feedback helyett lassítják a munkát.

Rengeteg példát tudnék még találni. Amikor bizonyos dolgokat jó kompromisszummal raknak össze kerek egésszé. Mások majmolják a részleteket vagy hajszolják a funkciókat - tudjon mindent, de az egész sokszor veszik el a részletekben. Hát a Macnél tipikusan egész almát kapsz.