StartupChime

Indul A Mac-em és mondhatjuk, h hülye voltam, mert nem kapcsoltam ki a hangot lekapcsolás előtt, de ugyan már. S arról sem én tehetek, h nem működik a startupsound.prefpane. Ez egy design döntés, ami 30 éve még talán rendben volt, de most csak idegesít, s szégyenlem, ha bárki meghallja, hogy 2010-ben egy gép ilyen idegesítő hanggal indul. Soha, de soha nem akarom hallani ezt a hangot. Se az okokat, hogy ez miért volt jó döntés régen. Kifogások ezek csak mind. Induljon el csendben a gép és kész. Legyen kellemes élmény a munkaeszközöm indulása, s a mostani startupchime nem az. A rosseb egye meg.

Fészbuk

Sajnálom, hogy nem fényképeztem le, amikor a facebook ezzel a kérdéssel indult: "Do you speak Magyar?" Azóta rájött, hog szpíkelem a magyart és kihagyja ezt a kérdést - de ez az úgymond lokalizálási probléma csak az első, amivel a facebook-on szembesülsz.

Ismerősök - a facebook erről szól (gondolnánk).

Klikkelj a bal felső facebook linkre, akkor ugyanazt kapod, mintha a kezdőlapra klikkeltél volna jobb oldalt. Na ez esetben bal oldalt lent van egy ismerősök link. Az itt elérhető linken persze nem láthatod meg az ismerőseid. Nem. Itt csak javaslatok vannak, meg vissza nem igazolt emberek. Van egy gomb fent, ismerősök kezelése szövegezéssel, de ha már egyszer bal oldalt a menüben van nemrég frissített, meg állapotfrissítések, miért nincs ott az összes ismerős link? Mert az csak az adatlapról menve található meg bal oldalon.

A bal oldalon folyamatosan változik a menü, s ugyanaz véletlenül sem érhető el konzisztensen ugyanúgy, hanem egyszer külön ablakban látom az összes ismerőst, egyszer listában. Amikor először akartam látni az összes ismerősöm, h kikeressek közülük egyet hát eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy hiába hiszem, hogy ismerősök címszóval az ismerőseim látom, még jópár klikk kell ahhoz, h megtaláljam, akit keresek.

Ettől még a facebook tarol és terjed és mindenki isteníti - hiába a divat a használhatóságot simán képes sajnos lenyomni. Semmi interface design vonzata nincs, de a jelenséget szépen elemzi a south park idevágó része.

Ikonok

Az ikonkészítés komoly mesterség, aminek régebben megadták a módját rendesen, betartva a szabályokat. Megnézem a képernyő alját és kétféle világot látok:

• vannak szép, szabályos ikonok: a levelezőnek egy baromi nagy bélyeg, egy nagy földgömb a térképnek, egy olló a képkivágónak, egy ecset a festőnek, kis postitek a sticky-knek. Örömmel nézem. Ilyeneket tervezni amúgy sok idő és a management ezeket az időket szereti levágni, pedig a végeredmény szép tőle
• aztán van az új, hatékony és gyors világ: Photoshop egy PS, outlook egy O, word egy W - az ember persze megtanulja és megszokja, ui a dolgok tanulhatóak, csak nem mindegy mennyi idő alatt.

Bár a kiemelt példa első körben Mac-Win párbajnak tűnik, de nem az. Inkább a hatékony, spórolós és a tervezett okos közötti különbségek. Pl:

Most komolyan - ugyan mit jelent az, hogy X? Előbb jutna róla eszemben egy röntgenfelvétel, mint az, amire az adott applikáció való. A jó példa a Numbers táblázatos grafikonja nem sokkal jobb? De. Ugyanez a W-re. Persze megszoktuk hosszú évek alatt, hogy windowsos könyezetben ez a word. De mondjuk jóanyámnak fogalma sincs ezen asszociációról, s nem csodálom, ha nem jön rá. Miközebn ő írni akar. Na ha meglát egy tintásüveget vsz előbb jön le neki az agyi kapcsolat, h hova kell klikkelni.

S mondhattam volna az összes adobe terméket, akik a design szabályokkal szemben csak kezdőbetűkkel játszanak: PS, DW, FL, BR, AI, ID - viccesen gagyi. Az viszont bosszantó, amikor nekem, mint deignernek ezen kell managerekkel vitázni, hogy hiába lát a világban sok szart az attól még szar és nem követendő példa.

Kerek egész alma

A kiharapott alma logója ellenére a Mac az esetek nagy százalékában ropant kerek egészet alkot. Sokan panaszkodnak, hogy ilyen-olyan funkció (magyarul fícsör) hiányzik, meg ez még multitaskot sem tud, amannak a kontext menüjében nincs benne az új word doksi, nincsenek rá mindenféle szoftverek, ésatöbbi ésatöbbi.

Pedig éppen ez benne a lényeg: kerek, egész - renedesen kitalált. A kitaláláskor a részeket még az egészhez is csiszolják. Nézzünk néhány példát:

• Mac kontextus függő menü. A Macen szemben a PC-vel nem épül be minden szar a kontext menübe. Egy átlag ember addig jut csak, hogy hiányolja. Aztán megnézel egy PC-t és azt látod, hogy a fél éves windowsod kontext menüje vagy fél percig várat magára. Lassú, mint a dög: persze benne van minden, a rendszer nyitott, de tetű lassú és oda az élmény. Na még a régi Macintoshom, amire már mindenféle szoftver fel van telepítve, annak is villámgyors maradt a kontext menüje, mert a rendszer zárt
• lemerülés. A Mac képernyő, winchester, meg néhény alap dolog működésének a customizélése (testre szabás angolul) erősen korlátozott. Na már megint egy bosszantó dolog. Egy windowson vagy egy linuxon minent beállíthatsz kedvedre. Ja, cserébe a Mac baromi sokáig bírja töltés nélkül. Persze nem csak a customizáláson múlik ez - kell hozzá hardver, meg sokminden más, de a végeredmény egy kerek egész
• animálás. A Mac ugye az ablakokat animálva rakja ide-oda, az egész mozgás finom és szép. Ugyanígy az iphone vagy ipad forgása is gyors. Ezt persze az összes okostelefon lenyúlta, meg az animált ablakmozgatást is lenyúlta a PC - nem nagy dolog. A különbség csak annyi, hogy a Mac mindig gyors. Hardver szinten fel van készülve erre az ablakmozgatásra vagy képernyőforgatásra és soha nem akad meg. Na ettől jó. Amelyik ui megakad, akár csak egy pillanatra is, onnantól az emberek utálni fogják a csilli villi animációkat, mert élmény és feedback helyett lassítják a munkát.

Rengeteg példát tudnék még találni. Amikor bizonyos dolgokat jó kompromisszummal raknak össze kerek egésszé. Mások majmolják a részleteket vagy hajszolják a funkciókat - tudjon mindent, de az egész sokszor veszik el a részletekben. Hát a Macnél tipikusan egész almát kapsz.

ipad

Rengeteg dolgot lehetne dícsérni az ipadben, s persze fogást is lehet rajta taláni gazdagon, de nézzünk most két egyszerű történetet, az első nem ipad, a második ipad rendszerű felhasználó felület.

Példa 1 (noname windows xp alapú navigáló szoftver)
- bekapcsol
- vár sokat
- üdvözlő képernyőt bámul jódarabig
- megjelenik egy bejelentkező kép
- megkeresed a navigáló szoftver nevű applikációt
- megkérdezi a usert:
   - kapcsolódni akar a szolgáltatóhoz?
   - nem - mondja a user
- várakozás műhold jelre
- megmutatja hogyan és hány műholdat lát a gép
- vársz
- pár perc után megkérdez:
   - műhold jel nem található. Akar szimulációs módban navigálni?
   - mi a pöcs? - gonolja a user
- még egy kis idő
   - kapcsolódás műholdakhoz (lehetőleg név szerint)
   - ok - klikkel a user
- s ez így megy tovább

Példa 2 (ipad)
- bekapcsol
- kép azonnal jön szépen (nem túl animálva, animáció soha nem akad, természetes effektekkel)
- térkép (nem navigáló szoftver nevet keresek, hanem térképet - így is hívják)
- a térképen van egy jel: az vagy Te. Amíg nem olyan pontos nagyobb ködköre van, majd leszűkül, ha elég műholdat lát. Nem terhel hülye kérdésekkel, nem vázolja neked az égbolton a műhold helyzetet, csak megmutatja hol vagy és kész is van.

S az egész cucc éppen ilyen egyszerű.

Nokia szinkronban az ergonomiaval

Azért a büdös dög csak beijesztett ismet azzal, hogy letörölt minden nevet a telefonról. Először mondom biztos a sw uptade miatt van, hát szinkronizélem a géppel és majd mindent látok. Frászt - a szinkronizálás kapcsán ledöngölte a gépről is a neveimet, hiszen minek az oda. A végén ír egy használhatatlan jelentést, se undo se semmi.
Nokia ismét egyes ergonómiából - leülhet.
(egy szernencse, h már szívtam be és óvatos Levi voltam)

The message

A következő képen egy eredményt látunk (bocs a kis méretért - nagyban persze más az élmény, mert a szem egy marha nagy képernyő közepére mered):



Egy linkre klikkeltem és ide hozott. A usability mérnök gondolta a leckét jól végezte, mert lényegi üzenetének betűtípusa nagy, az üzenet a felhasználó nyelvén íródott és még mintha a távolságok is megfelelőek lennének.

Elmondom az élményem, ahogy én átéltem: van egy link. Klikkelek rá. Elvisz egy oldalra. A szemem kapásból az oldal közepén kezd. Keresem a lényeget, mint egy képen. Egy csomó linket látok. Mi a fene? - gondolta stirlic. (stirlic - gondolta a fene). Mi lehet a linkek közötti rendszer? Apple, ipod, iphone... De hát az én keresésem egy mac applikáció volt. Nem értem mi ez a sok link (mit keres ott az iphone, ipod, stb?). További letöltés kell? - szúrom ki a download mezőt... De nem, ott sincs amit keresek (más címmel ugyanazt a tartalmat vagy más formában - ezt rendszeresen követik el a weboldalak).

Aztán a szemem végre fentre is megy... ja, hogy ez az oldal nem található... akkor mégis mi a francot keres ott egy tonna link az oldal közepén? Nem csak egy böszme nagy feliratnak kellene jönnie, hogy az oldal nem találhtaó? Nem kellene minden más szart leutálni egy oldalról, ami tartalmilag azt hivatott velem közölni, hogy árnyékra ugrottam?

Skype mértéktartás

A skype fejlődése Mac-en egy elég szép történet. Amilyen ocsmányul alakul a windowsos felület, s hányódik tele minden vacakkal, aminek a legnagyobb részét soha senki nem használja, ellenben az interface kezelhetetlenül nagy és zsúfolt lesz tőle, úgy a Mac-es igazi mintapéldája a mértéktartó, ámde okos, s mégis folyamatos fejlesztésnek.

Nem kapsz sok felesleges szart, hiszen nem kell. Nem kell újratanulnod a szoftvert minden idióta update-nél. Viszont fejlődik mégis. S arra, amire kell továbbra is tökéletesen alkalmas.

Megszokás - a cukor esete a kávéval

A melóhelyen a kv főzőhöz képest a cukor évekig a jobb oldalon volt, egy lépésnyire a kv főzőtől. Most átették a kv főző bal oldalára, valamivel közelebb, mint korábban. Immáron lassan majd egy éve. Én még mindig gyakran jobbra mozdulok a cukorért.

Nem csoda hát, ha a userek kiakadnak attól, ha akárcsak egy shortcutot is megváltoztatunk, vagy roppant érzékenyek a menü átstruktúrálásra. A megszokás ui marha nagy úr, s aki ezt nem veszi figyelembe, azt a felhasználók biz nem fogják szeretni.

Update

Az automatikus update nagyszerű dolog - az ember mindig a legfrissebb cuccokat használhatja. Faja. Node hogyan is történik mindez?

Windows - van több szintje, de nálunk van egy viszonylag szép megoldás is. A szép, amikor csendes gépidőben (de csak akkor) szétnéz a világban, h mit kellene frissíteni, azt csendben összegyűjti magában, s kikapcsolásnál alapvetően azt ajánlja, hogy telepíts, s mikor ráklikkelsz, akkor szépen elintéz mindent (letölti a szükséges cuccokat, telepíti), s majd ha végez lekapcsol. Azt gondolom ez az update folyamatokból a legjobb most a világban.

Szintén a windows követi el persze az egyik legrosszabb frissítést is - amikor felugrik egy számláló, visszaszámol, majd ha épp elmentél kakálni mondjuk mire visszaérsz a géped restartolja, lekapcsolva mindent. Ha voltak nyitott dolgaid azt erőből bezárja, aztán buktad. Na ez elég tré.

Mac közepesen virít - software update tölt, ugrál a dokkban, aztán majd ha akarod indítod. Kicsit idegesítő mondjuk, nem igazán hatékony, sok ember ignorálja, de mondjuk elmegy.

A programok nagyrésze amúgy egy elég fos mintát követ: amikor elindítod a programot, akkor felnéz a netre és amint használni kezdenéd nyafog, h van újabb verzió, frissítsd. A frissítéshez persze csukd be, töltsd le (várj sokat),  indítsd újra. Ebben az a bosszantó, hogy amikor én használni akarom a programot, akkor azt nem hagyja. Azért indítottam én el vajon, hogy lekapcsoljam? Hát nem. Majd ha kész vagyok, s megtettem, amit akartam utána frissítsen, addig hagyjon engem békén (azon a kis időn általában már semmi sem múlik). Persze van olyan szitu, amikor egy frissítés roppantul fontos, mert a program anélkül egy szar, nade olyat nem kellene kiadni már eleve. (extrém kivételek persze lehetnek, de az alapmodell ne legyen már az, hogy használat helyett frissít, aztán kapsz valami töklényegtelen szart, amit amúgy sosem akartál)

Az adobe mondjuk frissítési folyamatban súlyosan alulmúl sokmindent - folyamatosan ugrál, úgy tesz, mintha a háttérben futna, de beugrál a képbe, tökidegesít, lekapcsoltat veled minden mást is, mintha ő lenne a császár, vagy hatszor szól és kérdez, majd a végén nagy büszkén mondja, h végzett. Legalább a végén befogná, de nem...

A windowsnak van egy másik tré megoldása, amikor azt állítja, hogy ő a háttérben frissít, Te csak dolgozz nyugodtan... Aha, már amennyiben épp az álom szélén állsz és nem akarsz egy percen belül kettőt klikkelni. Használhatatlanra lassítja a géped - eljátsza a multithread májert, de a gyakorlatban persze bukja.

Persze a mikor és hogyan frissítünk kérdések mellé még megviszgálhatjuk, hogy milyen eredménnyel teszik ezt a programok.

A világ csúcsa ebben a kérdésben a Mac oprendszer. Az ui upgradelhető mondjuk 10,5-ről 10,6-ra úgy, hogy minden beállításod megmarad, felinstallált programjaid futnak tovább, béke, boldogság és halleluja. Ugye egy win xp-vista viszonylatban fel nem merül, hogy ne kellene kőkemény szívással eltöltened rettentő sok órát a frissítéssel.

A világ alja a frissítésben a nokia. A frissítései különösebb felhasználói előnyt nem képviselnek, folyamatosan ugatnak és amennyiben bevállalod, hogy jól van, csak hagyjon végre békén bizony tök vegyesen fogja a beállításaid elrontani, adatok is gazdagon vesznek el, s az eredmény haszna felhasználói oldalon nagyjából nulla.

Röviden összegezve:
- mikor
- miért
- milyen eredménnyel
- milyen visszajelzéssel
- milyen formában

Na ezek csak amire figyelni kellene, s követni azt a pár használható példát, ami a világban van, s máris mindenki boldogabb lenne egy fokkal.

Címkék

Ösmeret - mindaz, ami az interface kapcsán hasznosítható

Fika - ami szar

Faint - ami jó

Vegyigyümi - ami ezek közül egyik sem

Persze egy bejegyzés lehet Fika és faint egyszerre, mert a ahol szar van, ott szép virág is nőhet, ahogy mindeközben néhány szabály is megismerhető.

Egyelőre ezek fényében igyekszem címkézni is azt a rettentő sok postot, segítve az olvasást, majd ha egyszer már tényleg marha sok post lesz.