Update

Az automatikus update nagyszerű dolog - az ember mindig a legfrissebb cuccokat használhatja. Faja. Node hogyan is történik mindez?

Windows - van több szintje, de nálunk van egy viszonylag szép megoldás is. A szép, amikor csendes gépidőben (de csak akkor) szétnéz a világban, h mit kellene frissíteni, azt csendben összegyűjti magában, s kikapcsolásnál alapvetően azt ajánlja, hogy telepíts, s mikor ráklikkelsz, akkor szépen elintéz mindent (letölti a szükséges cuccokat, telepíti), s majd ha végez lekapcsol. Azt gondolom ez az update folyamatokból a legjobb most a világban.

Szintén a windows követi el persze az egyik legrosszabb frissítést is - amikor felugrik egy számláló, visszaszámol, majd ha épp elmentél kakálni mondjuk mire visszaérsz a géped restartolja, lekapcsolva mindent. Ha voltak nyitott dolgaid azt erőből bezárja, aztán buktad. Na ez elég tré.

Mac közepesen virít - software update tölt, ugrál a dokkban, aztán majd ha akarod indítod. Kicsit idegesítő mondjuk, nem igazán hatékony, sok ember ignorálja, de mondjuk elmegy.

A programok nagyrésze amúgy egy elég fos mintát követ: amikor elindítod a programot, akkor felnéz a netre és amint használni kezdenéd nyafog, h van újabb verzió, frissítsd. A frissítéshez persze csukd be, töltsd le (várj sokat),  indítsd újra. Ebben az a bosszantó, hogy amikor én használni akarom a programot, akkor azt nem hagyja. Azért indítottam én el vajon, hogy lekapcsoljam? Hát nem. Majd ha kész vagyok, s megtettem, amit akartam utána frissítsen, addig hagyjon engem békén (azon a kis időn általában már semmi sem múlik). Persze van olyan szitu, amikor egy frissítés roppantul fontos, mert a program anélkül egy szar, nade olyat nem kellene kiadni már eleve. (extrém kivételek persze lehetnek, de az alapmodell ne legyen már az, hogy használat helyett frissít, aztán kapsz valami töklényegtelen szart, amit amúgy sosem akartál)

Az adobe mondjuk frissítési folyamatban súlyosan alulmúl sokmindent - folyamatosan ugrál, úgy tesz, mintha a háttérben futna, de beugrál a képbe, tökidegesít, lekapcsoltat veled minden mást is, mintha ő lenne a császár, vagy hatszor szól és kérdez, majd a végén nagy büszkén mondja, h végzett. Legalább a végén befogná, de nem...

A windowsnak van egy másik tré megoldása, amikor azt állítja, hogy ő a háttérben frissít, Te csak dolgozz nyugodtan... Aha, már amennyiben épp az álom szélén állsz és nem akarsz egy percen belül kettőt klikkelni. Használhatatlanra lassítja a géped - eljátsza a multithread májert, de a gyakorlatban persze bukja.

Persze a mikor és hogyan frissítünk kérdések mellé még megviszgálhatjuk, hogy milyen eredménnyel teszik ezt a programok.

A világ csúcsa ebben a kérdésben a Mac oprendszer. Az ui upgradelhető mondjuk 10,5-ről 10,6-ra úgy, hogy minden beállításod megmarad, felinstallált programjaid futnak tovább, béke, boldogság és halleluja. Ugye egy win xp-vista viszonylatban fel nem merül, hogy ne kellene kőkemény szívással eltöltened rettentő sok órát a frissítéssel.

A világ alja a frissítésben a nokia. A frissítései különösebb felhasználói előnyt nem képviselnek, folyamatosan ugatnak és amennyiben bevállalod, hogy jól van, csak hagyjon végre békén bizony tök vegyesen fogja a beállításaid elrontani, adatok is gazdagon vesznek el, s az eredmény haszna felhasználói oldalon nagyjából nulla.

Röviden összegezve:
- mikor
- miért
- milyen eredménnyel
- milyen visszajelzéssel
- milyen formában

Na ezek csak amire figyelni kellene, s követni azt a pár használható példát, ami a világban van, s máris mindenki boldogabb lenne egy fokkal.

Címkék

Ösmeret - mindaz, ami az interface kapcsán hasznosítható

Fika - ami szar

Faint - ami jó

Vegyigyümi - ami ezek közül egyik sem

Persze egy bejegyzés lehet Fika és faint egyszerre, mert a ahol szar van, ott szép virág is nőhet, ahogy mindeközben néhány szabály is megismerhető.

Egyelőre ezek fényében igyekszem címkézni is azt a rettentő sok postot, segítve az olvasást, majd ha egyszer már tényleg marha sok post lesz.